vége!...??

hát érdekes gondolatok vannak bennem, nem is tudom van e értelme megfogalmazni vagy igazából teljesen felesleges.

első körben, hogy nincs kitartásom, egyedül nem megy, főleg támogatás nélkül. ráadásul betegen főleg nem annyira. de jól esett együtt enni, és hulla fáradtan somlóit majszolni a konyhában, mert az legalább kedves volt velem, míg a személyzet kevésbé.

sé hátra van holnapra (vagy mikor is, és most mi is van?) valami fontos. ami nem is az, de most fáradtan, sírás határán, most az.

Mottó: az emberek nem változnak. SOHA.

formálódnak, tapasztalnak, de meg nem változnak.
talán aludnom kéne:)